Vilmoskám már olyan nagyfiú, hogy motorral jár a kocsmába. De természetesen csak alkoholmentes ásványvizet fogyaszt. 

Zsigmond nyitott szemmel fekszik a kiságyban. Nézegetem. Előbb nagy cuppogásokkal fantomeszik egy kicsit (főzőshow), aztán légboxol pár menetet (sportcsatorna), végül Vilmost utánozva lelkesen csápol a feje felett forgó zenélő maciknak (élő koncertközvetítés). Ha tartanánk is tévét, akkor is inkább őt nézném. 

Vilmosom számolni tanul. Még csak egyig tud, így elég vicces, vagy húsz perce azt hallgatom, hogy számolgatja az ágyra felpakolt 127 darab játékát: egy, egy, egy, egy...

Vilmos talált egy telefondobozt benne az uram egy korábbi mobiljával. Miután fennhangon lefolytatott pár hívást, szépen visszapakolt a dobozkába. Úgy látta, hogy rengeteg hely megy pocsékba, ha csak az az árva telefon és néhány papírszeletke tartózkodik abban a szép dobozban, így a biztonság kedvéért belepakolt - legalábbis megpróbált - egy játékrepülőt, egy plüsskutyát, egy építőkockát és az én lejárt bankkártyámat. Persze becsukni nem sikerült, így idehozta nekem, anya, oldd meg. Hát jó, fiam, de hogy?

Kisfiam, igen gyorsan takarodj a szemem elől, mert már csak öt másodpercig bírok haragudni rád!

Úgy látszik a heti téma a gyerekek öltöztetése. Ma megkérdezte az uram, hogy mért van Vilmoson felemás zokni. Nem is felemás, mondtam, a drappon is oroszlán van és a kéken is. Be kellett látnia, hogy kikezdhetetlen az érvelésem. 

Milyen egyszerű is a babanyelv. Vilmos most kezd beszélni, egyelőre még univerzális és maga költötte szavakkal.

kö: egészségedre, köszönöm, szívesen

Szentségel az uram Vilmosöltöztetés közben, előbb a feladhatatlan nadrágot szidja, aztán a gyermek anyját (az biza én vagyok!), hogy hogy lehet egy fiúgyermeknek cicanadrágot venni. Vakarom a fejem gondolatban, milyen cicanadrágról beszél. Hát ezt bizony megnézem. Belépnék az ajtón, de menten az ajtófélfára ragadok a nevetéstől. Az én drága uram úgy ismeri a gyerekek ruhatárát, hogy képes volt rászuszakolni az egyhónapos kicsit bő nadrágját a huszonegyhónaposra. Azt hiszem jobban kell figyelnem, lehet, hogy már rég az én bugyijaimat hordja?

Na kisfiam - mondtam - ez a mennyiség felnőtt babáknak is becsületére vált volna. Milyenek lehetnek azok a felnőtt babák? - kérdeztem, és aludtam tovább. 

Micsoda egy meghitt hétfő reggel! Tele van az ágyunk gyerekekkel és vonatokkal.