Vilmosnak a hörgőtágító és a sós vizes inhalálás után meg kell kocogtatni-ütögetni a hátát, hogy minél hatékonyabban tisztuljon a tüdeje. Ez a pár percig tartó procedúra mindig bohóckodásba fullad, mert egyrészt Vilmos nagyon csiklandós, másrészt Mihály amint elkezdjük, visítva odarohan és a két karjával átölelve egész testével védelmezi a testvérét, hogy ne tudjam bántani. Ha tényleg verni akarnám őket, nem sok esélyem lenne.  

Zs: - Anya, akarod hallani az első versemet?

A: - Persze.

Zs: - Otthon / London. Szép?

Szép. Kilátások.

Július

Pár hete laktunk itt, mikor egy este P. látott egy nagy fekete-fehér cicát a szájában egy gombolyaggal, de a sövénynél szem elől tévesztette. Ez az eset másnapra nyert értelmet, mikor reggel egy sírdogáló kis gombócot találtunk a fészerben. A világossságra kivive macskának bizonyult, vagyis valami olyasminek, pici volt, csapzott, sovány és csak résnyire volt nyitva a szeme. Nem sok esélyt jósoltunk neki. Alig tudott járni, nem tudott önállóan enni, inni, mosakodni, még pisilni se. Két napomba telt, mire sikerült rávennem, hogy fecskendőből fogadjon el valami kis táplálékot. Előbb óránként, majd három óránként etettük, napjában kétszer-négyszer fürdettük, mert a bundájába ragadt kajamaradékra és piszokra a nagy melegben jöttek a legyek. Nem részletezem. 

Fürdetés után mindig kitettem dobozostul a napra, hogy száradjon. Elég szeles nyarunk volt. Egy napon egy hirtelen feltámadt szélroham után rémülten néztem ki a konyhaablakon és nem láttam a cica dobozát. Rohantam fel a fölső kertbe a lépcsőn, meg sem állva, pedig a szemem sarkából láttam a dobozt a házfal mellett, a kb 3 méter magas szakadék aljában. Továbbvitt a lendület. Nem tudom mit vártam, szerintem a szívem se dobogott pár ütem erejéig, annyira összeszorult. Ott hevert a kis takarója a fa tövében. Felemeltem. Hát Piroskám békésen aludt a doboz helyén a takaró alatt, fel se ébredt, mikor a szél felfordította és elvitte fölüle. Átkeresztelhettük volna akár Dorothyra is. Tanultam az esetből, többé nem raktam oda a dobozt. 

Augusztus

Miután hajlandó volt egyedül pisilni, ünnepélyesen átköltöztettük a fészer egyik sarkába, amit el lehetett keríteni, hogy legyen egy kis tere jönni-menni, játszani. Pár hétig tartott, mire legyőzte a méter magas barikádot, akkor szabad macskának nyilvánítottam, hagytam hadd menjen, amerre akar. Éjszakára mindig visszabújt a helyére. Ez akár maradhatott volna így is, de jöttek a nyár végi nagy viharok, melyek kimosták a macskát a fészkéből. Féltettük is az állandó nedvességtől, így bár nagyon kapálóztam ellene, mégis a földszinten alakítottunk ki neki macskazugot. 

Szeptember

De legalább egyen kint! Gondoltam, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy nem Piroska eszik meg napi több tasak kaját, hanem már lassan a környék összes macskája hozzánk jár jóllakni. Na a tálkák bekerültek. 

Na de akkor a pisilde kint marad! Igen ám, de kezdődtek a hűvös esték, az ajtócsukás, igy hát az alomtál is beóvakodott a cica után, előbb csak éjszakára, aztán valahogy ott ragadt.  

Október

Eljött az őszi szünet az oviban. Elutaztunk a szüleimhez, macskát, kulcsot, instrukciókat a szomszédban lakó Zs.-re bízva. Első nap rendben is ment minden, cica evett, aludt, játszott. Második nap Zs. kétségbeesve hívott, hogy a macska nem jön, hiába hívja. Persze rögtön aggódni kezdtem, mert akárhol is alszik, kajaidőben pillanatok alatt a tányérjánál terem ha hívjuk. P. akkor már úton volt haza, így reméltem, hogy este ha ő hívja, csak előjön.

Hát nem jött. Végigaggódtam az éjszakát, a másnapot, P. és Zs. szintén, de ők legalább tehettek valamit, egymástól függetlenül járkáltak a környéken és hívogatták Piroskát. Sehol semmi. 

Már több, mint egy napja nem volt meg a cica, mikor Zs. telefonált, hogy nézzek rá a fb-ra, küldött egy képet. A képen Piroska volt, a két utcáva feljebb lakó F. rakta fel egy oldalra, ahova a talált állatokat szokták, ott meglátta egy harmadik szomszéd, E, aki felhívta Zs-t, hogy nem ezt a macskát keresi-e. Innen már viszonylag egyszerű volt a dolog, P. elment a cicáért és végre mindenki megnyugodhatott. 

November

Épp most jött egy értesítés a talált jószágos csoportból, a képen a macska kísértetiesen hasonlít Piroskára. A macskatalálás helye a város másik vége, úgy tíz km innen. Sose lehet tudni. Lemegyek és megnézem. Megvan. 

Kis családi hagyományunk szerint minden hónapban szoktunk egy pizzaestét tartani, mikor is nem főzünk, hanem rendelünk pár pizzát vacsora gyanánt.

Ebben a hónapban nem futja ilyen világi hívságokra. Nem baj, majd jövő hónapban - gondolja a férjem. Nem baj, majd sütünk itthon - gondolom én. Nem baj, majd eljátsszuk - gondolják a fiúk. Most épp azon veszekszenek, hogy Vilmos kivette az első szeletet, pedig az Zsigát illette volna. 

Bár minden ilyen egyszerű lenne. 

Természetkönyvet lapozgatunk a fiúkkal. Az egyik képen a Grand Canyon van, halkan felsóhajtok, de szeretnék egyszer elmenni oda! Vilmos felnéz a könyvből. Futni, anya? 

Hát, mi tagadás....lehet, hogy ismer a gyerek. 

Ma megtudtam, hogy a babakocsival a buszmegálóban szobrozás és a busz beállásakor befordulás a középső ajtóhoz nem jelzi egyértelműen az utazási szándékot. 

Szokás szerint babakocsis csemetémmel indultam az ovis részlegért, mivel elég messzire költöztünk, busszal. Az első ajtón felszállós szabály ránk értelemszerűen nem vonatkozik, így beálltam a babakocsival a babakocsival feszállós helyre. Az ajtó nem akart nyílni, csak miután mindenki felszált elöl. Ebben nem volt semmi furcsa, némely sofőr így szokott eljárni. 

Mikor végre kinyílt, felszálltunk szépen, lefékeztem a kocsit, leültem, vártam, de nem indultunk, a sofőr valamit mérgesen magyarázott valakinek. Nem hallottam, de egy idő után gyanús lett, hogy nekem beszél. Gondoltam tudni akarja, hogy van-e bérletem. Felmutattam. Erre odakiabált, hogy ezt ő onnan nem látja. Otthagyva a kisembert (!) előreballagtam igazolandó, hogy jogosan tartózkodom a járművön. Erre olyan fejmosást kaptam, amilyenhez az elmúlt hat év anyasága alatt nem volt szerencsém. Megtudtam, hogy nekem ugyanúgy fel kell mutatnom a bérletemet, mint minden más halandónak, mert különben ő honnan tudná, hogy utazási szándékom van. Majd ha ezt megtettem, akkor felszállhatok, de nem így, mint most, hogy csak úgy felszállok, és neki oda kell hívnia, így feleslegesen húzom a többi utas idejét. 

Miközben gondolatban megköszöntem a buszvezetőnek, hogy a fél busz előtt kioktatott és megszégyenített, felvetődött bennem pár technikai kérdés. Például az, hogy hazafelé, még mindig babakocsival, plusz két gyerekkel, két bevásárló táskával, esetlegesen az éppen felszálláskor elhajított cumival/cumisüveggel/sapkával kb melyik fülemre akasszam a bérletemet, hogy rakjam el elég gyorsan, hogy két kezembe kapva a babakocsit mielőbb felszálljak minél kevésbé akadályozva a többi utast az időhúzásommal. Gondoltam megfigyelem, hogy mások hogy csinálják. Felszállnak a buszra, egyik kezükkel megkapaszkodnak, a másikkal szép komótosan visszahelyezik a bérletüket a zsebükbe vagy táskájukba, miközben a busz már megtett vagy 50-100 métert a következő megálló felé. Ja, hogy nekem se kapaszkodni, se pakolászni nincs kezem? Hát az az én bajom. 

Egy kicsit azért remélem, hogy összefutunk még, és épp rá fogok érni az ő szabályai szerint eljárni. A tervem a következő. Beállok az ajtóba, és nem szállok fel. És ha esetleg megkérdezi, hogy mire várok, visszakérdezhetek, hogy mégis miből gondolta, hogy utazási szándékom van? Lát bérletet a kezemben? Na ugye! 

(Verseny előtt)

- Szia, nem veled chateltem hajnalban?

- De igen. 

- Nikol vagyok. örülök, hogy megismertelek.

Hát így.

(Kézzel írott családi szakácskönyvünk van, amibe feljegyezzük a recepteket azóta, hogy összeházasodtunk.)

V: - Anya, mostantól minden nap én akarok főzni. De nem tudom olvasni a hullámvízbetűt, szóval írnátok nekem egy rendes szakácskönyvet?

Bírom, hogy nem akad meg, ha nem tud egy szót. Megoldja. Csak aztán találd ki, hogy mit akart mondani :) 

5.30

- Mmmmm (1)

- Hozom.

- Mmmmm (2)

- Kérsz még?

- Mmmmm (3)

- Tessék.

- Mmmmm (4)

1. Kérek teát.

2. Elfogyott.

3. Kérek.

4. Köszönöm

(Holnap megpróbálkozom a melegszendviccsel)

V: - Anya, melyik ember tud mindent?

- Semelyik.

- És a Varázsló? Vagy a Télapó? És a Jézuska?

- Háát...a Varázsló sok mindent tud....és a Télapó is....

- És a Csabi bácsi is, ugye? 

Igen.