Zs: Anya, ma inkább nem mennék oviba. Elfáradtam az alvásba.  

Kb fél órára mehettem el itthonról. Mire hazaértem, az egyik kis kék székünk kitört lábakkal hevert az ajtó előtt. Hát itt mi történt? - érdeklődtem kicsit feszülten, remélve, hogy nem esett baja a csibéimnek. Hát az volt, mesélik, hogy az épp nálunk tartózkodó barátunk, D. úgy érezte, hogy őt bizony felnőttként simán elbírja a tizenöt kilóra kalibrált gyerekszék. Hát tévedett.

Szóval tegnap elmentünk a fiúkkal széket venni. Mivel Zsiga, mint kisebb gyerek, mindenből a Vilmos által levetettet kapja, úgy döntöttem, most Zsigának veszünk új széket. Vilmos ettől teljesen lelki beteg lett, már előre, de még inkább, mikor meglátta az öccse által választott gyönyörű, narancssárga székecskét, melyet boldogan ölelgetve egymaga cipelt haza úgy tíz-tizenöt méterenként megállva és beleülve a járókelők nagy derültségére. 

Itthon aztán megindult a harc a székért. Vilmos részéről, mert Zsiga csak ült benne és a fejét ingatta, nem, nem adom. Próbálhatott Vilmos bármit. Nézd, öcsi, hozzám sokkal jobban passzol a narancssárga! Látod milyen szép a kék? Csak ülj bele egy kicsit, próbáld ki, majd meglátod! Naaaaa, csak hadd üljek benne ma vacsoránál, és aztán majd soha többet! És még ki tudja, mit duruzsolt a fülébe, de Zsiga hajthatatlan maradt. Végső kétségbeesésében Vilmos arra jutott, hívjuk át megint D-t.

- Majd én megkérem, hogy üljön bele a kék székbe, és akkor majd megveheted nekem meg a zöldet, jó? 

Jó. 

"elraktam gyerekkorom nagy kedvencét, amit csak könyvtárban lapozhattam, amíg apám egyszer szülinapomon a szalonnás táskájából elő nem vette, hogy most már van sajátom is: a Politikai és gazdasági világatlaszt
ma Vilmos kiszúrta a polcon, és persze ő is rázúmolt a zászlókra
olvassa: a meggyesült államok
hogy mi van?
a zászló és a címer alatt nem fért el a kiírás, így rövidítettek: AM. EGYESÜLT ÁLLAMOK"

Vacsi a sütőben. végre lerogyok a fotelomba a könyvemmel, hogy tán olvasok pár oldalt. Vilmos rámnéz:

V: - Megkeresed nekem a mikiegeres játékokat?

A: - Nem. Keresd meg magadnak. 

V: - Nem is téged kérdeztelek. Hanem apát. 

A: - Akkor mért engem nézel?

V: - Mert szép vagy. 

Szép mentés. És teljes siker, én meghatódtam, apa pedig  megkereste a játékot. Ügyes. 

V: - Anya, minden anyuka tornázik, mikor felkelnek reggel?

A kérdés teljesen jogos. Szerintem igen.

"A nagyobbik fiam találkozása ötévesen az Élettel:
- Apa, a Gabi mindig rugdos, és ma elvette a könyvemet!
- És te mit csináltál?
- Hát, először sírtam, aztán megrúgtam, és akkor visszaadta."

Zs: - Én vagyok a Vasember!

V: - Én meg a Csontvázkezű Teletubby vagyok!

Na, ez múlja felül valaki.

Azt álmodtam, hogy Superman azért sír, mert elvesztette a köpenyét, és senki sem fogja tudni, hogy ő Superman. Rávilágítottam, hogy supermanes alsónadrág van rajta. Erre még jobban sírt, hogy ez milyen ciki. 

Ez milyen ciki!

A hároméves gyerekem azt kérdezi: Anya, ez most futócipő vagy edzőcipő? Én olyan büszke vagyok! <3