Leszűrtem a levest. A  javát egy tálba, az ocsút a szemetesbe tettem. Elmentem teregetni. Egy darabig hallottam a gyerkőcét prüntyögni, aztán gyanús csend lett. Gondoltam utánajárok. Láttam magam előtt a szemetes tartalmát a konyhapadlón helyes kis kupacokban, esetleg szétkenődve a folyosón, és még egyebeket is, de arra, ami fogadott, nem voltam felkészülve. Egyetlen gyermekem a kuka mellett állva, annak csukott tetején megterítve békésen ebédelgetett, egy karajcsontról csipegette a maradék húsdarabokat, főtt karalábét és zellert harapdálva hozzá. Nem semmi a kis csóka, nem semmi. Komolyan mondom, sajnáltam elvenni tőle.

Sajtkrémes falatkákat készítettem a gyerekecskének uzsonnára oly módon, hogy a felkockázott kenyérszeletet bekentem sajtkrémmel és kettesével összeragasztgattam. Ez azért volt jó ötlet, mert a gyerek már akkor összekente magát velük, amikor szép szisztematikusan szétszedegette, sajtkrémmel lefelé sorbarakta az etetőszék tálcáján (biztos azért, hogy ne mozduljanak el olyan könnyen), majd egyenként lenyalogatta róluk a sajtkrémet, aztán a tálcáról, aztán az ujjairól és a tenyeréről, végül az addigra már teljesen szétáztatott kenyerek egy részét a szájába tömte, a többit szétkente a tálcán, most pedig ebből a homogén masszából kenyérgalacsinokat gyúrogat és szép csendben eszegeti őket. Ki gondolta volna, hogy az egyszerű kis uzsonnából minimum hétféle játék és nem is számolom hányféle fogás lesz. 

Süti-süti pogácsát - szavalja a frissen érkezett nagymama, gyermekem pedig lelkesen néz jobbra-balra, hol van, hol van? Miután nagy nehezen tisztázták a félreértést és csalódottan tudomásul vette, hogy semmiféle pogácsáról nincs szó, hajlandó volt tapsolni egy kicsit. Gyanítom, hogy a pogácsa lesz az első szava. És hogy még fokozzam a tervezgetést, elképzeltem, hogy majd ha eljön az ideje, az én fijjam feleségválasztásában nem "anyám húslevese" lesz a mérce, hanem "apám pogácsája".

A kiságy oldalán két léc kivehető, ha majd nagyobb lesz a gyerekecske, önállóan is tudjon közlekedni ágyból ki és ágyba be úgy, hogy azért kiesni ne tudjon álmában. Kíváncsiságból kivettem őket, mit lép rá a kölyök, észreveszi-e egyáltalán. Jött is nagy lendülettel, anya, mit csinálsz? Az okos kis szemével felmérte a lukat, elétérdelt, és várakozásommal ellentétben, de elég nagy derültségemre megmarkolta a rácsok helyét, olyan erősen, hogy majdnem hanyatt esett. Ezen elgondolkodott, szinte láttam  a kis csikorgó fogaskerekeket a homloka mögött. Összeráncolt szemöldöke egyszer csak kisimult. Aha, szóval ha valami láthatatlanná válik, akkor érezhetetlen is lesz. De a biztonság kedvéért még párszor megtapogatta, hátha visszatértek, csak még nem látni.

Valamelyik nap hallgattam a rádióban egy gyermeknevelési műsort, melyben egy anyuka panaszkodott, hogy a hároméves kislánya túl jól eszik, és erről képtelen leszoktatni, hiába mond neki olyan szépeket, hogy "nagy lesz a hasad", meg "nem fogsz beleférni a csini kis szoknyácskádba". Kínomban nevettem, inkább sírásnak tűnhetett, de ez az utóbbi mondat nagyon megragadt a fejemben. Mondtam is a gyermekemnek ma vacsora közben, mikor már láthatóan csak a szeme kívánta a kaját. Megütközve nézett rám, így gyorsan helyesbítettem. "Ne aggódj, fiam, anyuka nem mondja komolyan...bele fogsz férni"

 xxxxxxxxxxxxxxxxxxsyyyyyyyy      dc                                 gggggggggggggggggggggggggg                                                 yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy bb                                                   q                           bny ahggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggg         kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkn            a                                                                                00sw                  20                                                                                                               xxxxxxxxxxxxxxxxxxsyyyyyyyy      dc                                 gggggggggggggggggggggggggg                                                 yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy bb                                                   q                           bny ahggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggg         kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkn            a                                                                                00sw                  20                                                                                                               00                              zuqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqzzzhbbn  ttttttttttthhhhh a                              héé

Az elmúlt fél óra:

• sörösdoboz-pattogtatás
• műanyagpalackon dobolás cipőkanállal
• szépen csengő fémtollak összeütögetése
• zörgős zacskó-rázás
• egérkattintgatás
• billentyűzetpüfölés papírhengerrel
• papírzsebkendő-tépegetés
  
• hagymaszortírozás kosárból a konyha sarkaiba
• cumirejtegetés a lakás bármely pontján
• cipőspolc-rendezgetés
• nyivákolás anya térdébe kapaszkodva
• csörgőhajigálás járókából

Délután.

Ha a gyerek sokáig csendben van, rosszat csinál, szól a nagyonis igaz mondás. De a tapasztalat személyre szabhatja a mondásokat, így ezt is a következő módon: Ha Vilmos sokáig csendben van, rosszat csinál, vagy talált egy pogácsát. 

A pakolási mániája kezd az idegeimre menni. Amúgy se a kedvenc elfoglaltságom a ruhahajtogatás, de így, hogy napjában minimum háromszor de inkább ötször képes kipakolni a ruháskomódja tartalmát…Ó, a boldog idők, amikor még csak az alsó két fiókot érte el! Már a negyediknél tart pakolásban, kihúzásban meg már a legfelsőnél, de abba belenyúlni még nem tud, szóval a zoknik egyelőre biztonságban vannak. Most is pakol, gondoltam hagyom, úgyis mindegy, hogy hússzor rakok vissza egy pulóvert, vagy egyszerre húszat. Meg kíváncsi is voltam, hogy mit kezd a kimondatlan engedéllyel, anya itt ül és nem szól rám. Ha azt képzeltem, hogy elveszti az érdeklődését, és abbahagyja magától, tévedtem. Addig fel se nézett, amíg ki nem szedett minden mozdíthatót. Aztán nagy büszkén felém fordult, anya, végeztem, jöhetsz. Nem mentem, csak szomorúan néztem a vilmosmagasságú kupacot. Jaj nekem! Erre fijjam rámnézett, a kupacra, megint rám, és elkezdte visszagyömöszölni a ruhákat a fiókokba, amolyan igazi férfimódon. Egy nadrág, két póló, egy maci, egy pulóver, egy kispárna…Na itt kezdett gyanús lenni. Én is ilyesmit pakoltam, mikor gyerekkoromban világgá akartam menni. De vajon hogy gondolja? Utánaköti a fiókot a babakocsinak???